Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikor serdülni kezdtem, nagyanyám egyre többet állított maga mellé főzés közben. Tudod, kislányom, ne felejtsd el: etesd a bestiát!
Sokáig nem értettem… Azután, el is felejtettem ezt az intelmet. Gimnazista korom óta jó buli volt vasárnap délelőttönként anyukámmal a közös főzés. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Beszélgettünk, nevetgéltünk és észrevétlen megtanultam főzni. Nem is tudatosult bennem, hogy ez milyen jó mindaddig, míg el nem kerültem egyetemista koromban kollégiumba. Annyira hiányzott vasárnap délelőttönként, hogy el sem tudom mondani! Mikor már saját családom volt, és maradt anyukámmal a vasárnapi együtt főzőcskézés – dumálás, röhigcsélés - újra elhangzott nagyanyám mondata anyukám szájából – ekkor értettem meg. Persze addigra már ismertem a bölcsességet, miszerint a férfit az első időben egy nő a bájaival tartja maga mellett, később a főztjével. Így van, vagy nem - nem tudom, de nagyon szeretek sütni–főzni. Imádom, mikor a férjem büszkén villant a főztömmel a barátai előtt, ha a fiam pakolja a jövő heti menüt, és mikor hazajön „leadja a rendelést”. Mikor felhív a lányom Oakville-ból, hogy „anya szerinted…?” Boldog vagyok, ha a barátaink egy jól sikerült buli után hetekkel-hónapokkal később is emlegetik a menüt. Arra gondoltam, hátha még több embernek tudnék örömet okozni a főztömmel. Most kóstolót ugyan nem tudok küldeni, de hátha elkészíti valaki, és szeretteit meg tudja lepni valami finomsággal.

Továbbá magamnak jegyzem le a recepteket, ha a lányoméknak akarok főzni valami otthonit, a net mindig kéznél van!

Tudom, rengeteg receptes oldal van már, én is böngészem őket, és nem akarok – nem is tudok versenyezni velük! Mégis úgy gondolom, ez is én vagyok… Ha már megmutatom magam, legyen teljesebb a kép!

 

Mottóm:
főzni mindenki tud, aki olvasni tud!!!